Célegyenesben

Május 31., céges zárások/értékelések, vizsgák, nyár előtti projektek, stb. – sokan vagyunk ilyen hajrák valamelyikében. Gyakran pedig erőnk, lelkesedésünk már fogytán.

Mi adhat a finishben még erőt, hogy folytassuk, kitartsunk?

• célbaérés átélése: ha minél többször & részletesebben elképzeljük a befejezést – filmszerűen nézve e jeleneteket, közben átélve, mekkora öröm, megkönnyebbülés, felszabadultság, további érzés jön
• hátralévő szakasz rövidülésének elképzelése – ezt is minél plasztikusabban megjelenítjük, annál nagyobb ereje van
• tudatosítani, hogy minden egyes lépésemmel/tettemmel egyre közelebb kerülök!
• visszaszámlálás: akár az ismert ’vakáció’ módjára (számokkal, áthúzással, centivágással stb.)
• munkánk értékének tudatosítása – miért jó/fontos csinálnom?
• ide vezető döntésemhez, eredeti motivációmhoz, elköteleződésemhez visszanyúlni
• apró örömök keresése a napban
• vagy ’szimplán’ elfogadás, hogy most ez van, ez a feladatom, ez az életszakasz – és mint minden, ez is egyszer véget ér, elmúlik
• önmagunk/mások felé biztató, együttérző, humoros, felrázó kifejezések mondása/kiírása az előbbiek bármelyikéhez kapcsolódva (pl: Meglesz! / Már csak X nap! / Ma is közelebb értem/-ünk! / De jó lesz elküldeni azt a záró emailt! / De várom már a másik arcát, ahogy elmondom neki a hírt! stb.)
• ünneplés – egyedül vagy a többi érintettel/csapattal – a finishben akár már minden egyes napot
• végül: a hála – hogy egyáltalán csinálhatom, képes vagyok tenni, azaz élhetek ma is!

Jó erőforrás-gyűjtést és örömteli, nyugalommal teli célegyenes szakaszt, hajrázást és aztán megérkezést kívánok Mindannyiunknak!
(a poszt aktuális személyes élményből született – mindezek nekem is sokat segítenek, most épp egy nagy szervezetértékelési és -fejlesztési projektem végéhez közeledve)