Változás, változtatás – Fájdalomból erő, forrás

Sokszor inkább csak akkor lépünk/változtatunk, amikor már az annyira fáj, hogy nem bírjuk tovább. Kívülről valami megráz minket és/vagy belül úgy érezzük, hogy ez így nem mehet tovább, máshogy akarunk élni.

Sok ügyfelemnél és magamon is tapasztalom, hogy legtöbbször nagy fájdalom/veszteség élmény kell, hogy egy régóta halogatott lépést/döntést megtegyünk. Pl. egy orvosi diagnózis, szakítás, munkahely vége, szerettünk halála, ismétlődő nehéz kapcsolati játszmák, stb. Tudjuk, hogy máshogy kéne/szeretnénk élni, de toljuk az igazi elhatározást, egy régóta vágyott nagy beszélgetést, egy mélyen magunkba nézést, kényelmes hely(zet)ből v. szokásból való kilépést, stb.

Halottak napja körül és ősszel gyakran még jobban megéljük a fájdalmat. Felerősödhet a csendben. Szent idő ez – merüljünk bele, mert kincseket rejt. Segít kapcsolódni (magunkhoz is), élni, elakadást feloldani, elhatározást hozni, emlékeket tarisznyánkba tenni, stb.
Neked mi volna az, amit itt az idő tenni, cselekedni?

Legyen a fájdalomból erő és éltető forrás!

Ha velem lépnél, változtatnál, erődre találnál, örömmel várlak.