Szövetségben önmagunkkal 
Múlt heti egyik ügyfelem kísérésében előjött a szövetség téma.
Házasság Hete volt és a házasság, mint szövetség képét használtuk egyéni folyamatában.
Hogy vajon tudunk-e / élünk-e magunkkal szövetségben?
Tekintünk-e magunkra partnerként? Tiszteljük, szeretjük, gondoskodunk róla/önmagunkról?

Meghallgatjuk-e és hallgatunk-e rá? A szükségleteit, vágyait szem előtt tartjuk-e, kis és nagy döntéseinkben tükröződik-e azok fontossága?

Mi vagyunk-e önmagunk (egyik) legfőbb támogatója, drukkolója?
=> hiszen így tudunk igazán tartós, örömteli szövetségben lenni mással/másokkal is.

Néhány segítő gyakorlat mindannyiunknak:

szere(tge)ssük magunkat = mi esne most/ma jól nekem?
(pl. friss levegő, mozgás, barátokkal találkozás, szerettünk felhívása, nemet mondás, csend, pihenés, alvás, stb.)

figyeljük meg belső monológjainkat, hogyan szólunk magunkhoz? = legyünk elfogadóak, gyengédek, szeretettel teliek

megérzéseinkre figyelünk-e, követjük-e?

döntéseimben ki(k)nek a javát keresem? = mondjunk magunkra igent!

együttérzően hallgatni, odafigyelni magunkra, mintha egy barátunk tenné

megdicsérni magunkat, jót észrevenni-elismerni-értékelni

jót kívánni önmagunknak – őszintén, bátran, szeretetteljesen = vágyainkra, céljainkra figyelés már közelebb visz a megoldáshoz, de minimum önmagunkhoz

Áldott szövetséget önmagunkkal!
