Kérdezzük meg magunktól: mire is vágyunk abban az adott helyzetben/kapcsolatban? Mi a szükség(let)ünk? Ha megvan, azt mondjuk ki tisztán, egyszerűen. És a másik felé is kíváncsian, ítélkezés mentesen fordulhatunk: benne(d) mi van, mitől fél(sz), mire vágyik/(sz)?

Megtörjük az addigi ismétlődő forgatókönyvet és helyére új, mélyebb, igazabb, szebb párbeszédeket írhatunk. Például ahelyett, hogy zsörtölődnénk v. célozgatnánk amiatt, hogy párunk/gyermekünk/kollégánk széjjel hagyja a cuccait, nem pakol el maga után, mondjuk meg Neki: ‘Annyira örülnék, ha elpakolnál magad után! Nagyon vágyom rendre és arra, hogy Te is figyelj erre.’